Mire akart megtanítani a 2020-as év?

BELEHRT

December 17, 2020

Az év eleje úgy kezdődött, mint minden másik év januárja, és még nem is sejtettük, hogy milyen más lesz ez az év. A 2020-as év fenekestül felfordította az életünket és rengeteg olyan kihívást tett elénk, amire talán fel sem voltunk készülve. Az viszont biztos, hogy ez az év a változások által teret és időt biztosított a fejlődésünk számára.

Úgy is tekinthetünk erre az évre, mint egy nagy tanítómesterre, aki bár nem túl barátságos, okítani akar minket a maga módján, de az hogy mi mennyire figyelünk az csak rajtunk áll.

Érdekesség: Miután összeszedtem az egyes pontokat, hogy mire akart megtanítani a 2020-as év, szerettem volna egy anagrammát alkotni a kezdőbetűkből, ami akár jól is hangzik. Így találtam rá a BELEHRT szóra, ami egy létező német ige ragozása és kioktatást jelent. Vajon ez véletlen?

Nézzük meg, hogy mit is takar a BELEHRT, mire akart megtanítani minket a 2020-as év:

Befelé fordulásra

A jelen korunkban az életünk telis-tele van külső ingerekkel, amelyekből egyre többet és többet akarunk. Ha meg nincs inger, akkor meg csinálunk, hiszen elővesszük a telefonunkat, csak hogy véletlenül se maradjunk le semmiről. Dolgozunk, barátokkal találkozunk, moziba vagy koncertre megyünk, utazgatunk (ha lehet), posztolunk a közösségi oldalakra, pörgünk ezerrel és mindent is csinálunk, vagy ha épp nem csinálunk „semmit”, akkor céltalanul görgetjük az instafeedet.

Ez a nagyon sok impulzus meg elvonja a figyelmünket a cselekmények legfontosabb szereplőjéről, önmagunkról. Vagy lehet, hogy szándékosan akarjuk lekötni a figyelmünket, csak hogy véletlenül se kelljen önmagunkkal szembenéznünk?

Ez az év több alkalommal is egyik napról a másikra csökkentette le a külső ingerek mennyiségét, sőt a tavaszi karantén időszakban még a szabad mozgásban is bekorlátozott. Ezek az időszakok teret és lehetőséget adtak arra, hogy önmagunkkal is időt töltsünk, hogy fejlődjünk, és hogy elcsendesedve a külső világ helyett befelé figyeljünk.

Mindazok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, azok előre haladhattak az önismereti útjukon, és az új felismerések által egy teljesen más perspektívából láthattak rá az életükre és céljaikra egyaránt.

Önmagunkkal, a hibáinkkal és félelmeinkkel szembenézni kicsit sem egyszerű, de ha vesszük a bátorságot, akkor sokkal jobban megérthetjük önmagunkat és ezáltal kezünkbe vehetjük az életünk feletti irányítást.

Befelé fordulás

Elfogadásra

„Egyszerű, mégis nehéz elfogadni a valóságot olyannak, amilyen... pedig csak kiindulópont az elfogadás, ahonnan elrugaszkodva küzdeni lehet egy másféle valóságért.” Jorge Bucay

Az idei év egyik legnagyobb próbatétele talán az volt, hogy mennyire vagyunk képesek az elfogadásra. El kellett fogadnunk, hogy az életünket nem tudjuk minden szempontból irányítani, hiszen bármikor bekövetkezhet egy olyan esemény, ami teljesen felülírja a terveinket és elképzeléseinket. A vírushelyzet sok szempontból megosztotta az emberek véleményét, ezért előfordulhatott, hogy olyan személyekkel kerültünk kapcsolatba, akik egy másik szemüvegen keresztül szemlélték a valóságot. Persze szembe lehet menni a másik ember valóságérzékelésével és próbálhatjuk őt meggyőzni a mi igazunkról, de ez közel lehetetlen küldetés. Így tehát a legtöbb, amit ezekben a helyzetekben tehetünk, hogy elfogadjuk azt is, hogy nem ugyanúgy látjuk a világot.

Nagyon fontos kiemelni, hogy az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel! Sokkal inkább arról szól, hogy megpróbáljuk kihozni a legtöbbet és a lehető legjobbat az adott helyzetből.

Arra fordítsuk az energiáinkat, amin tudunk változtatni és fogadjuk el azt, amire nem tudunk hatással lenni.

Lelassulásra

Ahogy fentebb is szó volt róla, a rengeteg inger, impulzus az életünk része lett. Évről évre azt érezhetjük, hogy a világunk egyre jobban felgyorsult, mi meg próbáljuk felvenni a ritmust és utolérni saját magunkat a teendők sűrűjében. Ezerrel pörgünk, próbálunk helyt állni a munkánkban, a családunkban, a párkapcsolatunkban, időt szánni a barátainkra, új élményeket keresünk, és ha netalán lenne egy kis üresjárt máris kitalálunk valamit, hiszen ha nem csinálunk semmit, akkor jön a bűntudat.

A tavaszi karantén egyik napról a másikra, teljesen váratlanul ért minket és a túlpörgött életünk hirtelen lelassult. Időt kaptunk önmagunkra, a családunkra, olyan időt, amit mindenféle külső nyomás nélkül oszthattunk be kedvünk szerint. Sokaknak nehézkes volt ez a hirtelen átállás és akadtak olyanok is, akik munkájukból adódóan nem tapasztalhatták meg. Embert próbáló időszak volt, ami a lassulás mellett szembesített a szőnyeg alá söpört problémákkal és rengeteg felismerést is hozott.

Ha van vírus, ha nincs meg kell tanulnunk néha lelassítani a túlpörgött életünket, időt szánni önmagunkra és a szőnyeg alá söprés helyett foglalkozni a problémáinkkal.

Rugalmasság, Lelassulás

Empátiára

Az empátia azt jelenti, hogy képes vagy belehelyezkedni a másik ember helyzetébe és az ő „szemüvegén” keresztül szemlélni a világot.

A vírushelyzet hatására sokkal több emberi történettel találkozhattunk a közösségi oldalakon és a médiában egyaránt, legyen szó az egészségügyi dolgozók emberfeletti munkájáról, a vírus miatt munkanélkülivé váló emberekről, a korházba kerülő betegek helyzetéről  vagy azokról a családokról, akik elszakadtak egymástól. Ezek a történetek mind-mind az empátiánkat fejlesztik, ha képesek vagyunk mindenféle ítélkezés nélkül beleélni magunkat mások helyzetébe.

Ahhoz, hogy az emberi kapcsolataink jól működjenek, elengedhetetlen az empátia gyakorlása, hiszen egy veszekedés során is fontos lenne belehelyezkednünk a másik helyzetébe és ne csak a saját igazunkat szajkózzuk. Társadalmi szinten is jelentős szerepe van az empátiának, hiszen csak ennek a fejlesztésével élhetünk egy olyan elfogadó világban, ahol a rasszizmus, a kisebbségek jogait elnyomó törvények háttérbe kerülnek és átveszi a helyüket a mindenkit megillető bánásmód.  

Empátia

Hálára

Ez az év valamilyen formában mindenkinek így vagy úgy, de meg akarta mutatni, hogy ne vegyen mindent kézenfekvőnek az életében, hanem legyen hálás.  2019-ben még teljesen természetes volt, hogy akkor és oda utaztunk, amikor és ahova csak akartunk. Bármikor meglátogathattuk a családunkat, a külföldön élő rokonokat vagy csak egyszerűen elmehettünk nyaralni. 2020-ban ezzel ellentétben minden ilyen korlátozásokba ütközött és szembesülnünk kellett azzal, hogy ami eddig magától értetődő volt, már nem az.

Korunk fogyasztói társadalma habzsolja az élvezeteket (vagy legalábbis habzsolná, ha lehetősége lenne rá jelenleg), mindenből egyre többet és többet akar és elsiklik az igazán fontos dolgok felett. Idén görbe tükröt kaptunk, ami arra akart rávilágítani minket, hogy az igazán fontos dolgokat az életünkben nem az anyagi javak, az utazások, az ezredik felszínes kapcsolat és program jelenti, hanem sokkal inkább az, hogy rendben legyünk önmagunkkal, legyenek olyan családtagok, barátok az életünkben akikre számíthatunk, és az olyan apróságok, mint hogy hosszú idő után találkozunk egy szerettünkkel mennyire jelentőségteljesek.

Hálát érezhetünk azokért a jó dolgokért, amiben idén részünk volt, és ha majd minden korlátozás megszűnik, akkor azért is hálásak lehetünk, hogy mennyi mindent tanultunk ebben az időszakban, és hogy újra megtehetjük majd azokat a dolgokat, amelyekre a 2020-as év csak kevés lehetőséget adott.

Hála

Rugalmasságra

Az év tele volt hirtelen bekövetkező változásokkal, amire gyorsan kellett reagálni. Sok munkahely teljesen átalakult, az irodai bejárás helyett a homeoffice vette át a helyet, a személyes találkozók és az oktatás az online térbe kerültek át, az éttermeknek biztosítaniuk kellett a kiszállítást a fennmaradásuk érdekében, sokan elveszítették a munkájukat és új megélhetési módot kellett találniuk. Ezernyi kihívással szembesültünk, ahol szükségünk volt a rugalmasságunkra.

Hétről-hétre minden változott és folyamatosan helyt kellett állnunk és rugalmasan változtatni a terveinken és a céljainkon. Emellett szükségünk volt a kreativitásunkra is, hogy minden helyzetet a lehető leghatékonyabban oldjunk meg.  

Türelemre

Rengeteg türelemre volt szükségünk idén: türelmesen vártuk a karantén végét, türelmesen ki kellett várnunk az adott időszak rendelkezéseit, hogy azok szerint változtassunk a terveinken, türelemmel kellett várnunk vagy még mindig várjuk azt az időpontot, amikor újra találkozhatunk a szeretteinkkel és még sorolhatnám.

A türelem egy nagyon fontos képesség, ami számos szituációban lehet a segítségünkre legyen szó a hosszútávú terveinkről, vágyainkról, a karrierútról, párkapcsolatról, de akár olyan hétköznapi szituációban is segítségünkre lehet, mint a sorban állás. A türelem képesége abban segít minket, hogy megfontoltak legyünk, jobb döntéseket hozzunk és egy nehéz szituáció ne billentsen ki a lelki egyensúlyunkból.

Az idei év, még ha nem is akartuk, hozzájárul ezen képességünk fejlesztéshez.

Türelem

Emlékszem tavasszal még sokan mondogatták, hogy remélik nyárra vége lesz ennek az egész vírushelyzetnek és minden visszatér a régi kerékvágásba. A világunk 2020-ban teljesen megváltozott és már soha nem lesz olyan, mint előtte volt. Ami nagyon is jó, hiszen ha minden olyan lenne mint volt, az azt jelentené, hogy nem vontuk le a kellő tanulságokat és semmit sem tanultunk.  

Természetesen ez a cikk nem akarja elbagatellizálni a személyes problémákat és tragédiákat, amiket ez az év okozott, csupán csak azt a célt szolgálja, hogy a nehézségek ellenére próbáljuk meg úgy szemlélni ezt az évet, hogy mit tanulhatunk belőle, hogyan fejlődhetünk általa és milyen tanulságokat vonhatunk le a jövőre nézve.